Mosolyogj es visszamosolyognak rad!
Kerem, emelje fel a kezet az, aki ma nem ugy kelt fel, hogy "Jaj, megint reggel van... kell menjek dolgozni... Neem! Ennek sose lesz vege!" Latok egy-ket felemelt kezet? Tiszteletem!
A tobbieknek meg elmondok egy titkot: az amerikai azzal a gondolattal kel fel reggel, hogy: "Ez egy szep nap lesz es nincs miert aggodni!"
A szkeptikus europainak talan szokatlan, de amerikaban a mosolygas es a kedvesseg az altalanos eletformanak egy resze. Lenyegeben egy szuggesztiora es onszuggesztiora alapulo pozitiv elethozzaallasrol van szo.
Hadd talaljak ki egy-ket szot, ami most vegigfutott az agyadon: naivsag, onamitas, feluletesseg...
Es hadd tegyek fel egy kerdest is: nem esett volna jol, ha ma utban a munkahelyed fele talalkozol mosolygo emberekkel is az uton, akiket ugyan nem ismersz, de megis koszonnek neked, megkerdik, hogy vagy, es pozitiv kisugarzasuk van?
Valaszolok en: NEM. Hulyenek nezted volna az ilyet.
A ketfele eletforma kozotti kulonbseg az emberek tudatalattijaban van.
En ertem az amerikai hozzaallast, sot, csodalom, DE nem tudok azonosulni vele (noha egy bizonyos fokig szeretnek).
Ha peldaul bemegyek egy uzletbe, akkor senki ne jojjon oda hozzam segiteni, mert idegesit!
Es tudom, hogy szep es jo egy mosoly az ember arcan, de amit en most nyujtani tudok, az legfennebb egy grimasz.
Sajnalom, hogy ilyen vagyok.
Meggyozodesem, hogy, ha tudnek ok nelkul mosolyogni, akkor meg egy lepessel kozelebb allnek a boldogsaghoz.
11 comments:
engem is zavar, hogy mosolyognak és dicsérnek, akkor is nincs okuk rá. én jobban szeretem a közvetlen, érdes kritikát, mint az udvarias, üres dicséreteket.
ami a mosolyt illeti: tavaly barátnőm egyik régi amerikai "ismerőse" jött vissza yamagata-ba. mikor köszöntünk neki, elvigyorogta magát, fél percig visított, nyakunkba borult, majd elmesélte, milyen volt a nyara. végül megkérdezte: "de titeket hogy is hívnak?"
cs igazad van. De ugye, pozitivan hat, ha egy nehez nap vegen azt mondjak: "you'we done a good job"?
tootles: hat, ez mar a masik veglet... Ez mar olyasmi, hogy megkerdik, hogy hogy vagy, es ha nem azt valaszolod, hogy jol, akkor megneznek, hogy "na ennek mi a baja".
jesszusom, én is ezzel kelek: végre egy új nap, de örülök neki... de tényleg na... akkor én amerikai vagyok? vagy génhibás európai?!
Nem génhiba, csak genetikai változat. Ilyen is kell egy jól működő populációba.....viszont ha valaki rám vigyorogna reggel, hát én levágnám a füleit és betömném vele a vigyori arcát :)
Egyszer betévedtem egy gyertyás üzletbe és nyugodt lélekkel megmondhattam a csajnak, hogy nem akarok semmit, csak bevonzottak a csodálatos illatok. Mikor úgy 5 perc után másodszor is megkérdezte, hogy tehet-e értem valamit, gondoltam, hogy már nyomulni fog, hogy vegyek valamit, de elkezdett szabadkozni, hogy nézelődjek csak nyugodtan, s kedvesen hozzátette, hogy "I just don't want you to think that I ignore you". Nekem ez a hozzáállás nagyon bejött.
Felszínesség? Egy csomó emberrel érintkezünk naponta, akivel egyértelműen felületes a kapcsolat, senki sem várja el, hogy elmélyült barátságot érezzünk a jegyárus iránt, mégis jólesik, hogy nem húzza el a száját, ha egy kéréssel fordulunk hozzá. Ezek a dolgok számítanak.
Igy van, reka.
Az igazi felszinesseg es formalitas a kedvesseggel ott kezdodik, amikor:
~ pl egy fast-food-ban leadjak neked a rendelest, hogy hany tojast sussel meg es te ezt szabalyszeruen MUSZAJ megkoszond
~ felszolgalokent azert nyalod a vendeg segget, mert o ezt elvarja, EZERT FIZET
~ ilyen beszelgetesek zajlanak le:
"- Hey, how are you?
- Good, and you?
- Good.
- Good!"
Ilyet joparat hallok naponta.
De mindez mar messze a hold masik oldala. Ez az oldala viszont szep es csodalatos.
De miért akkora baj, hogy azért kedves a felszolgáló, mert ez a dolga? Senki sem várja el, hogy őszinte rokonszenvet érezzen, ha először lát életében. De azt sem szeretjük, ha csupa savanyú pofát látunk magunk körül. Fogyasztóként igenis azért fizetek, hogy csinálja úgy, hogy én jól érezzem magam. És elég nagy kár, hogy nálunk erre nem fektetnek hangsúlyt a cégvezetők.
Szerintem az a gond, hogy sokan egy kalap alá veszik (vagy összetévesztik) ezeket az eleve felszínes kapcsolatokat a személyes, bartáti kapcsolatokkal.
Asszem en is "beteg" vagyok, mert ritkan fordul el velem az, hogy ne legyen jokedvem reggel. Almosnak almos vagyok, de ez csak, de ez az allapot is addig tart, amig elvanszorgok a mosdoig:) Ez komoly. De ez szerintem attol is fugg, hogy milyen eletet "uz" az illeto szemely, ha boldog, akkor vigyorogva ebred, ha mar elore latja, hogy mennyire szar napja lesz, akkor evidens, hogy kedvtelen.
Reka, itt az ok-okozati viszonyrol van szo.
Tehat en arrol az esetrol beszelek, amikor nem a vendeg jutalmaz azert, mert a felszolgalo kedves, hanem a felszolgalo azert nyal, mert a vendeg ezert fizet (nem altalanositok, de letezik ilyen eset).
Ez mar olyan, hogy, na, kimegyek a boltba, hogy vasaroljak egy kis szeretetet.
Nekem az ilyesmi mar morbid.
lutzi: neked konnyu, mert te santieren dolgozol... Ki nem lenne ott boldog :D
Post a Comment